Beköszöntött az ősz. Levedlették zöldes bőrüket a fák, s ropogós, sárga leveleik tapsvihart idéző dallamokat játszanak a délutáni szellőben. Az ég, mélykék színével varázsolja csodálatossá a határt, amely közte, s a bronzba öltözött föld között húzódik. Ragyogón…

„…s talán majd ott…” A nap is már nyugodni készül, s vörös fénnyel tarkítja be a vidéket. Ereje az még jócskán van, s könnyen megégeti azt, ami a homokba hull, akárcsak egy élete végéhez érkezett falevél, amely egykor talán porrá lesz, s erős…