Elgondolkozott már bárki azon, hogy hova tűntek a cserebogarak? Remélem, senkinek nem kell bemutatni, hogy mi is az.

Minap vetődött fel bennem a kérdés, mikor kint ültem a hintaágyon késő délután. Szeretem azt a helyet. Az ember csak leül, egy finom teával, és töpreng az életen. Szerencsésnek mondhatom magam hogy csendes környéken lakom, és a madarak csipogásán kívül semmi nem zavarja a képzeletemet.

Egyik délelőttön például miközben levegőztettem az agyam, észrevettem, hogy a fenyőfánkon egy különleges hangú madár fészkelt. Csupán a csipogására lettem figyelmes, mert teljesen elütött a többitől. Kezdetben nem is tulajdonítottam neki nagy figyelmet, azonban másnap, mikor megint kint ültem, ismét hallottam azt a madarat. Ugyan onnan jött a hang. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mennyi értelem lehet a csipogásában? Hegyeztem a fülem, próbáltam koncentrálni, de nem tudtam rendszert találni a karattyolásban. Talán túl buta vagyok ahhoz, hogy megértsem az ő bonyolult nyelvezetét. De mindenesetre nagyon érdekes. Végül is addig-addig sikerült fülelnem az aprócska teremtmény mondanivalóját, hogy szépen lassan, de biztosan elszunyókáltam a hintaágyon. Hát az égieknek sem kellett több, megajándékoztak egy jó kis zivatarral.