Hol volt, hol nem volt… hol is volt? Ja igen! Itthon! Régesrégen, mikor még a homokkupac is játék volt, nem pediglen fránya munka. Akkoriban történtek az élet igazán izgalmas harcai. Volt ott minden. Képzeletbeli fegyverek, képzeletbeli cél, és egy halom képzeletbeli kín,…

Hogy is foghatnék hozzá? Valahogy most másképpen szeretném csinálni, mint az eddigieket. Hogy miért? Nem tudom. Talán kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik akkor, amikor a tollamat erre húzom, s nem arra. Esetleg felszakítom a füzetlapot? Lehet. Majd meglátjuk. Talán még az is…

Izzik a hőségben a fekete aszfalt, amely befedi azt a kis földdarabot, melynek neve: út. Veszélyes egy hely. Kinek figyelme éppen szunnyad, az egy szempillantás alatt bevégzi, legyen az állat, vagy ember. Még talán a szél is félve merészkedik át rajta, s éppen ezért, amikor erre…

Beköszöntött az ősz. Levedlették zöldes bőrüket a fák, s ropogós, sárga leveleik tapsvihart idéző dallamokat játszanak a délutáni szellőben. Az ég, mélykék színével varázsolja csodálatossá a határt, amely közte, s a bronzba öltözött föld között húzódik. Ragyogón…

„…s talán majd ott…” A nap is már nyugodni készül, s vörös fénnyel tarkítja be a vidéket. Ereje az még jócskán van, s könnyen megégeti azt, ami a homokba hull, akárcsak egy élete végéhez érkezett falevél, amely egykor talán porrá lesz, s erős…

„Egy lant húrjai” Megpendültek már, a véres halál lantjának, rozsdás húrjai. Mind ezt Corthy városában tette, ahol most egy lelket sem látni a poros utakon, hol egykor a koros urak koptatták a lábbelit. Most azonban minden más. A kocsma sem zajong, s a bank is üresen áll.…

„Vigyázz Mashra!” (Fejezetek egy másik emlékezetből) Hogyan lehetne megvédeni azt, amelyet egy egész világ zár ki magából? I. „A Johnson család” Boldogság… Oly régen volt már, amikor utoljára ezt éreztem. Azokban az időkben, amikor még volt családom.…