"Paul Johnson"
Újra egy város, melynek a léte, botrányos. Maguk az ott lakók sem szentek, de most a hely sem egy leányálom. Úgy néz ki mintha az egész világ, a természetet is beleértve, hozzá igazodott volna, az emberi rosszhoz, a káoszhoz. Elmenekülni soha nem lehet, hiszen még a felhők sem tudják, hogy merre menjenek. Egyszer erre, másszor arra, s mindezt halálukig. Folytonos rohanás vár mindenkire, aki keresi a kiutat, mert megváltoztatni a világot, egymaga nem tudja. Főleg egy ilyen világot. Magukat az embereket még csak-csak sikerülne, itt, no de az egész környezetet, már lehetetlen, hisz csak egy emberi élet áll rendelkezésére mindenkinek. Még nagyobb kihívás, hogy az eget sem árt átszínezni. Habár szép az, amikor az ég alja piros, de amikor már az egész ég vérvörös, akkor az már bizarr. Az épületek ugyancsak furcsák, hiszen hol másutt látni égig érő házak mellett, kis viskó méretű bankot, s azzal szemben pedig egy még az előbbinél is hatalmasabb kocsmát? Minden építmény olyan, mintha az akkora lenne, amekkora kihívást jelent a létrehozójának. Nem elsősorban építészeti szempontból, habár igaz az is, hogy minél nagyobb egy projekt, annál nagyobb gondot jelent, de jelen esetben az építész nem törte magát. A kihívás inkább a lélekből fakad.
Az embereket mindez hidegen hagyja. Észre sem veszik a káoszt maguk körül. Talán ez azért van, mert minden, amit csak látnak, az ő hozzájuk van igazítva. Ennek köszönhető, hogy tökéletesen beleolvadnak ebbe a világba. Csupáncsak járnak-kelnek, beszélgetnek, s meg sem állnak. Senki sem tesz másképp, leszámítva azt a két embert, aki a főút közepén áll. Egymástól körülbelül 10 méterre vannak, a másikkal szemben. Mash és Mash. Míg az egyik nyugodt tekintettel, és széles mosollyal szemléli a másikat, addig az, riadtan és zavarodottan néz körül.
- Már megint ez az álom?! – szólal meg kétségbeesetten a „zavarodott”.
A „nyugodt” arcán, egy még az előzőnél is szélesebb vigyor jelenik meg, majd úgy mondja – Okos fiú.
A „nyugtalan” csodálkozva tekint képmására – Mi ez az egész? – vonja kérdőre.
- Válaszokat akarsz? – teszi fel a kérdést magabiztosan, „nyugodt Mash”
- Igen!
- Akkor menj el a „Johnson ház”-hoz!
- „Johnson ház”? Az hol van? – értetlenkedik „nyugtalan Mash”
- Mash! – kiabálja kacagva „nyugodt Mash”
- Mash? Múltkor még valótlan voltam!
- MASH! – még hangosabban
- Mi van?! – akad ki teljesen, nyugtalan Mash
- MASH!! – egyre őrjítőbben ordítja „nyugodt Mash”. Fokozza ezt az, hogy már visszhangzik is. „nyugtalan Mash” befogja a füleit, mert már nem képes elviselni a rikácsolást, amely széthasítja a fejét. Lassacskán azonban a tompítás sem ér semmit. Egészen a tüdejében érzi az ordibálás, sőt még a visszhang erejét is. Elüvölti magát a fájdalomtól, és kitör…
Furcsa érzés, amikor az ember, egyik világból ugrál a másikba. Talán a megérkezés a legkülönösebb. Homályos látás, tompa hangok, majd minden kitisztul. Újra a fatövében találja magát. Neil már két kezével lökdösi, és a nevét emlegeti pont úgy, mint az álmában Mash, csak épp kacagás nélkül.
- Mi van? – kérdezi, még önkívületi állapotában
- Végre már! – lélegzik fel Neil – úgy dobáltad magad álmodban, mintha a fogadat húzták volna.
- Inkább húzták volna azt – sóhajt egy nagyot, s az eget kémleli, amelyet mostanra valaki visszaszínezett. Még most is verejtékezik az izgalomtól, de már kezd magához térni.
- Jó reggelt. – szólal meg unottan, egy ismeretlen, mégis ismerős hang. Mintha már hallotta volna valahol, de nem rémlik neki, hogy hol. Felül, és a köszöntés irányába néz, ahol egy vele egymagasságú, határozott testtartású férfi áll. Ismerősnek tűnik neki valahonnan, de még mindig nem ugrik be az, hogy honnan.
- Azt mondta ismer téged – magyarázza Neil az idegen jelenlétét – Akkor kezdtél zavarodottan viselkedni, amikor megpróbáltalak keltegetni.
Az idegen, ez alatt Mash tekintetét kémleli. Valamit mintha keresne, de ugyanakkor igyekszik megtartani érdektelenségét.
- Ismerjük egymást? – teszi fel végül a kérdést Mash, amire a férfi teljesen elképed. Hamar sikerül visszanyernie higgadtságát, s úgy néz az előtte lévőkre, mint akit vérig sértettek.
- Paul Johnson. – mutatkozik be végül monoton hangon. Hallani lehet a válaszain, hogy egyenesen lenézi a másikat, még ha nem is ismeri.
- Johnson?! – ugrik fel hírtelen Mash a helyéről, s közben a gyors mozdulattól kicsit megszédül – Tudod, hol van a „Johnson ház”?
- Igen tudom.
Mash-nak felcsillan a szeme, s reménykedve folytatja – El is tudnál vezetni oda?
Paul elgondolkodik a hallottakon, majd – El. – válaszol – azonban lenne egy kérdésem. Mi a te neved?
Hírtelen beállt a csend. Neil igyekszik nem elveszteni a fonalat, ugyanis ő is kíváncsi, hogy ki is a „megmentője”. Mash láthatóan keményen töri a fejét, keresve a választ, majd kinyögi azt, amit eddig is tett a bemutatkozásnál – Hát. Ha minden igaz, akkor Mash.
- Minden igaz? – vonja kérdőre hideg tekintettel, Paul
- Nem tudom.
- Nem tudod? Mi az, hogy nem tudod a nevedet?
- Nem emlékszem. – fejezi be Mash végül. Zavarja a téma, s úgy áll ott, mint az óvodás kinek számot kell adnia. Ezt tetézi még Paul rideg tekintete, amelyben semmi érzelem, vagy sajnálat nem látszik.
- Értem. – mondja, nagy sóhajjal a háta mögött Paul – Akkor? Johnson ház?
- Igen – lelkesül fel ismét Mash.
- Mehetek én is? – szólal meg a végére Neil is, aki már szedi is a cókmókját, holott még nem is kapott választ.
- Felőlem – Ugyanolyan szürke, és unott hangon, de azért válaszol Paul – Nyugatnak megyünk, Corthy városa felé. Ahonnan elmenekültél Mash. – jegyzi meg - Gyertek!
Ezzel meg is indul célirányosan az említett irányba, nyomában Mashhal és Neillel. Pár méter után, Paul a lovához ér, s eloldozza azt a fától, amihez ki volt kötve. A jószág, hezitálás nélkül a gazdája után ered, pont úgy, ahogy a másik két követő is…
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.