"Vélhetőleg Mash"
Poros utak, koros urak. Urak? Miket beszélek. Egytől egyig, mind nagy zsivány. Arcukra van írva, hogy bármiféle, hezitálás nélkül képesek lennének lepuffantani egymást. Egyedül a sorstalanság tartja őket együtt. Együtt? Oly nagy túlzás. Nincsenek ezek se egymással, se egymás nélkül. Csupán megtűrik a másikat. Ám nem azért mert az esetleg olyan jó pofa ember lenne. Egyetlen okból viselik el a másikat. Megszokták az arcát! Úgy bizony. Ha már látták egymást korábban, akkor béke honol köreikben. Azonban ha egy új szerzet keveredik az „Urak” köze, akkor van ám a probléma. Nem fogadnak ezek be se nőt, se férfit, hogyha az nem közülük való.
Látszólag a vadnyugaton jár az ember, mikor e vidéket szeli át. Talán nem is téved sokat. Az utak, a házak, az emberek… mind egytől egyig illik az előbb megnevezett környezetbe. Még az a magas fiatalember is, akit a főút közepén szemléli a vidéket. Viselete is teljesen bele illik a képbe, azonban láthatóan ő nincs képben. Zavarodott, és hezitál. Nem találja a helyét. Pánikszerűen néz körbe, míg az arcán rémület látható. Szíve szerint kirohanna a világból, azonban ezt egy tömzsi kéz meggátolja, amely a vállához kap.
- Mit művelsz Mash? – szólalt meg egy telt, férfihang az ifjú háta mögött – Úgy forgatod itt a fejed, hogy félő leesik.
Ámbár zavarodottan, de azért hátrafordul emberünk, és szembe találja magát a hang gazdájával. Egy köpcös férfi az, nagy kerek hassal, és vaskos bajusszal az orra alatt. Alkata ellenére nem tűnik annak a félénk személyiségnek, de ez ránézésre inkább a tekintélyének köszönhető, mintsem erejének, hiszen domborodó zubbonyán jól látszik, hogy bizony megy a szekér. Hősünk a nagy meglepettségtől nem tudja hova tenni az urat – Ne haragudjon. Ismerjük egymást? – Kérdezte hezitálva.
- Mash! – kezdett hozzá komor arccal a bajszos ember – Nem szeretem én az ilyesfajta tréfákat! Vigyázz, mert megharagítasz.
Érdekes ezt egy olyan embertől hallani, akit épp csak akkor ismertünk meg. Pontosan erre gondol „Vélhetőleg Mash” is, azonban ezt inkább magában tartja, félve a következményektől. Mielőtt azonban még beállt volna a kínos csend – Furcsa vagy ma! – meg törte azt, illetve annak csak előzményét a terebélyes férfi – Gyere, igyunk egy sört. Közben elmondod, mi a fitty-fene bajod van!
- Az most jó esne! – fogadta el a meghívást „Vélhetőleg Mash”, azonban még mindig zavarodott volt. Gondolataiban merengve indult el a férfival, a közeli kocsma felé – Nem is ismerem ezt az embert!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.