Véremmel írják fiaim és unokáim eme sorokat. Ennyi volt hát, a nagybecsű lét? Láttam mindent, mit csak lehetett? Fenéket. Négy fal között bezártan, semmit sem láttam. Csak a Te arcodat, aki most a gyilkosom volt… csak erre emlékszem. De annak minden szegletére. Örömére, bánatára, haragjára…

Örök sötétség támad…

----------------

Világosság, mely vakító!

Futószalagon érkezem, testvéreimmel egyetemben. Mégis mi ez? Ez már a vég? Vagy talán a kezdet? Mi ez a nagy zaj? Érzem, hogy mozog alattam a talaj. Most megállt. Most újra megindult. Most megint megállt. És újra megy. A végtelenségig sorolhatnám, azonban nem. Most még egyszer megáll. Mi a fészkes nyavalya! Valami támadni készül! Felém közelit. Szemben velem! Nem is fél! Meg sem rezzen! Eszébe sem jut, hogy akár én is támadhatnék. Csak jön, és jön. Majd tapad. Felemel, elrángat, és ledob. Szelíden bár, de érezhetően. Nem esett bajom. Óvatos volt, de ugyanakkor félelmetes. Megint mozgunk, de most máshogy. Valamibe bele tettek. Talán az az előbbi szörny volt a tettes? Semmi baj. Nincs baj. Mindjárt vége! Ugye? Remélem igen… De nem! Most még egy szörny. De ez fehér! Ugyanúgy jön. Talán a társa? Talán az előző azért engedett el, hogy a másik martaléka legyek? Ő is jön. Ő is támad. És belep. Nem látok semmit. Sötétség van. Vagyis inkább szürkeség. Ez a fehér valami, ami megtámadott, eltakarja a külvilágot. Közben érzem, hogy újra megindulunk. Hova visznek? Mi lett a szörnnyel? Még mindig rajtam van! Szedjék már le! Segítsenek! Mi ez? Puff… ennyi. Halk puffanások zaja talán? Mi puffan? És hova? Közeledik, de ugyanakkor távolodik. Valami mintha leesne. És újra… és újra… újra, újra, újra… billenek! Na de mitől? Kicsúszik a lábam alól a talaj és érzem, hogy zuhanok! Te jóságos ég! Mi ez az egész! Miért kell nekem ezt megélnem? Puff. Leestem. Nem is fájt. De mégis miért? És hol vagyok? Érzem, hogy az oldalamon, de a szörny, még mindig rajtam van. Most már nincs szürkeség. Most már feketeség van. És még mindig mozgok. De hova?

Sötét van. Nagyon…

2.

Világosodik

Kezdődik újra? Valami megragadott, és most húz. Felfele, és erősen. Újra szürkeség van, tehát a szörny még rajtam van. Fordulok, és puff. Háttal érkeztem valamire. És… felemelkedik a szörny. Valami megfogta, és elvitte. Most rám néz. Egy férfi az. De ki ez az alak? Mit akar? Miért nyúl felém? Megfogott! ENGEDJ EL! Felemel, és elvisz! De hova? Egy szoba? Milyen különös helyiség… Szabályos sorokban húzódnak a négyzet alakú kövek a falakon, és mindegyik azonos mintázat szerepel. Az egyik sarokban egy fehér akármi van a földön, és egy rúdon, egy fegyvernek látszó tárgy lóg. Most látom csak. Ez a fegyver egy hosszú, hajlékony csőhöz csatlakozik. A cső másik vége pedig, a falon lévő kampók között eltűnik a falban… Mi ez? Mégis hova kerültem? Mindenfele furcsa tárgyak. Egy nagy kosár, benne sok színes holmi. Polcok, és egy nagy fehér doboz.

Még mindig engem fog. Neki nyom a falnak, de mit akar? Most elenged… Le fogok esni, Te nem normális! Vagy mégsem? Mi történt? Csak úgy lógok a semmiben! Alattam egy lyuk tátong. Hova vezethet? Talán a pokolba? És én miért lógok itt? Miért? Mit akar tőlem ez az ember? Ki vagy Te? Miért nézel rám? Min tűnődsz? Tán, hogy hogyan végezz velem? Most miért sütöd le a szemed? Nézz a szemembe, ha már meg akarsz gyilkolni! Most meg hova mész? Ne menj el! Itt hagysz lógva, mint egy istenverte döglött disznót a kamrában?

Valami kattan, és újra sötét lesz…

...

Újra az a kattanás, és világos lett. Valami kapcsoló lehet, a hangjából ítélve. A fény kapcsolója…

Na már megint itt vagy. Órákon át, csak hagysz itt lógva, most meg hosszasan nézel rám…
- Talán mintha ferde lenne.
Micsoda? Én? Ferde a Te jó édes… Hé! Vidd innen a koszos mancsodat, Te anyák szégyene! Mit akarsz már megint velem? Ne!
- Na, így már jó.
Jó? Megmondjam Én, hogy mi lenne a jó? Az lenne a jó, ha békén hagynál! Most meg mit mosolyogsz? Egyáltalán mit nézel ennyire? Csak bámulsz bután. Most meg mire készülsz? Mit matatsz, ott lent? Hé, mit csináltál? Valahonnan víz folyik ki. Lefolyik azon a nagy lyukon. De miért folyatja a vizet? Most meg belenyúl a vízsugárba, és össze-vissza forgatja, meg simogatja a kezeit. Áh, értem. Tisztálkodik. Az előbb másképp értettem azt, hogy koszos a mancsod. Nincs valami sok eszed, azt meg kell hagyni. Mosod előttem kezeidet? Kicsit különös, ahhoz képest, hogy felakasztottál ide, és órákig itt hagytál… Nem baj… kezdem megszokni, hogy nem válaszolsz…
Most egy rongyhoz nyúl, beletörli a mancsait, és távozik… Érdekes figura.

Kattanás és sötétség…

3.

Kapcs. Fény.

Vajon mennyi idő telt el azóta, hogy felakasztott? Most újra itt van. Uhh, ember… elég nyomott a képed. Mi rajtad ez a színes hacuka? Most keltél? Tehát reggel van. Már majdnem egy egész napja lógok itt, hála neked…
- Hmm… Ááá – ásít…
De jól megy egyeseknek. Fogadjunk, rohadt egy kényelmes ágyad van, mi? Mindegy, nem panaszkodom… végül is… jó itt lógni...

…

Most, hogy habzott a szád, Te meg megsikáltad egy kefével a fogaidat. Leköptél. Szétkented rajtam azt, amit rám köptél. Majd idióta fejeket vágtál, vicsorogtál, és megmutattad, hogy milyen a szemgolyód közelebbről. Nos, mind ezután, elárulnád, hogy mit akarsz velem? Hozzám szólni még nem nagyon volt bátorságod, csak leferdéztél… tudod, mielőtt megkínoznak valakit, előtte el szokták mondani, hogy miért kapja. A kínzásnak két oka van általában. Egyik, hogy tudni akarnak valami információt. Nos, ekkor előbb megkérdezik az illetőt, hogy hajlandó-e elmondani, hátha nem kell megkínozni. Mivel Te ezt kihagytad, így feltételezem, nem vagy kíváncsi semmire. A másik oka a kínzásnak, ha meg akarnak bosszulni valamit. Nos, a helyzet az, hogy Én semmi rosszat sem tettem. A lelkiismeretem tiszta. Tehát erről sincs szó… az előbb viszont tévedtem. Igazából ma már három oka van a kínzásnak. A harmadik a szadizmus. Tehát Te, egy szadista vadállat vagy!

Úgy van, most menj is innen! Egyedül akarok maradni, most hogy így felidegesítettél, Te barom!

Kapcs. Sötétség.

...

Kapcs. Világosság.

Már megint itt vagy… Ugyanúgy nézel ki, mint reggel, csak a ruha más. Moss kezet, úgy van. Te semmi rosszat nem tettél…
- Hjajj…
Még Te jajjgatsz? Egyelek meg… Hát hogy sajnállak… Tényleg…
- Mit kéne tennem?
Mi? Ezt nekem mondod? Most miért nézel rám ilyen kétségbeesett fejjel? Mit kellene tenned? Talán leszedhetnél!
- Hjajj…
Hé! Most meg hova mész? Mi? Öregem…

Kapcs. Sötétség.

...

Kapcs. Világosság.

Na, most nem kellett reggelig várni, hogy megint feltűnj. Mi ez a szomorú ábrázat? Eddig vidámabbnak tűntél…
- Na jó…
Áh, szóval tiszta vizet öntünk a pohárba? Oké! Akkor meséld el kérlek, hogy miért akasztottál ide fel?
- Mondanom kell valamit, Andi!
Andi? Mi van? Jól vagy, ember? Oké, hogy valahogy szólítanod kell, de akkor is… miért pont Andi? Feleségül nem akarsz venni?
- hehehh…
Baromi vicces, tényleg… Mit szólnál hozzá, ha mondjuk Én is adnék neked egy nevet? Mondjuk köcsög! Jó lesz?
- Ez így nem lesz jó…
Én is ezt mondom! Mit szólnál hozzá, ha nem Andiznál le többet? Azt már megemésztettem, hogy leferdéztél, de ez már sok.
- Valahogy máshogy kellene…
Igen. Máshogy. Kezdjünk új életet. Mondjuk, új éledet első dolga legyen az, hogy leszedsz… Hé, már megint elmész? Nem igaz…

…

Nocsak, egyből vissza is jöttél? Mi az a kezedben? Egy pohár? De mi gőzölög benne? Ugye nem fogsz leönteni forró szurokkal? Áh… beleiszol… akkor nem öntesz le… megnyugodtam…
- Szóval…
Már megint kezded?
- Andi…
Köcsög…
- Sok mindenről beszélgettünk már, de valamit el szeretnék mondani, amiről talán még nem tudsz, bár remélem, hogy nincs így…
Várjál… várjál, várjál! Miről beszélsz? Sok mindenről beszélgettünk? Mégis miről? Leferdéztél, leköptél, leAndiztál… Ez részedről nem sok, mellesleg a köpés nálam nem kommunikáció… vagyis talán az, de non verbális. Az egy dolog, hogy Én mondtam már neked fűt-fát, de az nem beszélgetés, ha csak az egyik fél beszél. Mindegy… mindegy! Mondjad! Mit akarsz?
- Öhm…
Öhm, mi?
- Kicsit én másképp látom a kettőnk kapcsolatát, mint egyszerű barátság… és hát remélem ez így is van…
Öhm… Az előbb nem komolyan kérdeztem azt, hogy feleségül akarsz-e venni… Mi ez a baromság? Egyszerű barátság? Köztünk? Ember… Te tudsz róla, hogy felakasztottál?
- Nem, ez így nem az igazi…
Persze, hogy nem az! Felakasztasz, leferdézel, leköpsz, leAndizol, most meg jössz a barátsággal, és többet akarsz! Persze, hogy nem az igazi! Ezt Te sem gondolod komolyan!
- Ajj... Mit mondjak neki?
Neki? Most Te elrontottad a ragozást, beszélgetés közben?
- Na várjunk… Holnap bemegyek a munkahelyre, és…
És mi? Majd gondolsz rám, mi? Idióta!
- Andi minden reggel először lepakol az irodában, majd lemegy a dohányzóba… Ott sokan vannak, ott nem tudok vele beszélni…
… Áh, értem! Nem Én vagyok a Andi! Lehettél volna egyértelműbb is! Oké, a Andizással kapcsolatos vádak ejtve… Tehát most tervezel… De miért itt, és miért nekem mondod? Mi közöm hozzá? Tudod mit? Nem is érdekel!
- Akkor kell elcsípnem, amikor az irodában lepakol, és elkísérnem a dohányzóig. Addig kell neki elmondanom. Ez idáig fix…
Tudod, vannak azok az emberek, akik mondják a társaiknak a sok hülyeséget, és rajtuk kívül az, senkit sem érdekel. Szóval gyakorlatilag maguknak mesélik. Kitalálom… Te is ilyen vagy. Én meg a szenvedő alany, aki csak hümmög, mert nem akarja megbántani a másikat… hmm.
- El kell hívnom valahova…
Hmm…
- Mondjuk egy vacsorára…
Hmm…
- De hogy?
Na jó, meguntam. Most légy Te a szenvedő alany, oké? Először is… Mi lenne, ha mást zaklatnál ezekkel a dolgokkal. Figyelj, megértem, hogy lelkedre veszed a dolgot, de Én is a felakasztást. Szívesen mennék Én is csajozni, de hát…
- Talán…
Hé, Én félbeszakít…
- …mondhatnám…
…ot…
- …azt…
…ta…
- …amit…
…lak?
- az előbb kitaláltam…
Nem számít… ne is törődj vele, hogy bunkó vagy…
- Vagy nem…
De igen, higgy nekem!
- Akkor csak simán hívjam el?
Megfogadod a tanácsom?
- Nem…
Akkor meg miért kérdezed? Tudod érdekes egy figura vagy Te! Idejössz, és folyamatosan magyarázol a problémádról, de csak magadnak, mert először is engem ez nem érdekel, másodsorban viszont, meg sem hallgatod, amit a másik mond!
- Áh… majd valamit kitalálok…
No igen… hé! Erre meg kimegy…

Kapcs. Sötétség.

...

Kapcs. Világosság.

Hát már megint itt? Elég sűrű ma a forgalom… Mit csinálsz? Mi? Miért vetkőzöl? Ne! Á! Nem akarom látni! Öreg, Te meztelen vagy! És most mit nézel? Elég! ELÉG! Ez már sok! Mit művelsz ott azon a fehér akármin? Áh, hála Istennek, hogy kitalált oda egy függönyt! Mi ez a zúgás? Mindegy, nem érdekel. A fő, hogy nem látlak.

…

Pff-pff… Pff… Mi ez? Pfffff… mi ez a sok pára? Öreg! Pff… mit csináltál? Pff… gyere már! Pff… megfulladok! Hé! Na! Pff… végre, hogy elhúztad a függönyt! Pff… Segíts! Végem! Pff… Hé! Most mit csinálsz? Pff… Ne azzal a ronggyal birkózz, Te szadista! Pff… Ebl… Kösz, hogy beletörölted a képembe a kezed… Legalább a párásodás lejött… Sose hittem volna, hogy örülni fogok a meztelen tested látványának… Fújj… Na… Szorult beléd egy kis kultúra… Magad köré csavartad a törölközőt. Végre! Ha már itt tartunk. Gondoltál már rá, hogy edz egy kicsit? Rosszul nézel ki ember. Így aztán, az a Andi nem fogja hanyatt vetni magát… Mindegy, azért ne vedd a szívedre. Na, menj is innen!

Kapcs. Sötétség.

4.

Kapcs. Világosság.

Jó reggelt. Legalábbis az ábrázatodat elnézve arra jutottam, hogy reggel van. Na ne… megint az a kefe. Figyelj, ha megint leköpsz, neked véged!

…

Nem köptél le. Ügyes vagy! Fejlődsz, komolyan mondom… Már nem is traktállak azzal, hogy szedj le innen. Kezdek hozzászokni… sajnos…
- Ma lesz a nagy nap…
Minek a napja? Komolyan, ne kezd megint! Mondod a hülyeségeidet, hogy Andi, meg Andi, és ennyi. Engem ez nem érdekel…
- „Ma lesz a nagy naaap”…
Énekelj csak, pont ezt akartam kérni. Fogadjunk, nem voltál 5-ös ének-zenéből, sosem…
- Dú-du-dú-du-dúú…
EZAZZZ! Egy előadóművész veszett el benned öreg! Végre hogy menni készülsz… látni sem akarlak!

Kapcs. Sötétség.

...

Kapcs. Világosság.

Na, máris visszajöttél? Hűű, de kiöltözött valaki! Nem lesz ez így egy kicsit sok? Oké, hogy számodra jelentős nap lesz a mai, de öreg… Ő azt még nem tudja, hogy talán neki is. Csak lazán, mondták már?

…

Oké, az hogy nem fogadod meg a tanácsom egy dolog. De legalább válaszolnál, hallod? Nem is értem, hogy egy olyan alaknak, aki felakasztott valahová, miért adok tanácsot, de ha már erre veszem a fáradságot, akkor legalább mondhatnál valamit, Te idióta!

Kapcs. Sötétség.

...

Kapcs. Világosság.

És újra itt, a mister! Lá-á-á-á!

…

Na mi az? Kicsit olyan bánatos vagy. Vagy inkább csalódott. Mosod a kezeidet, fel sem nézel… Figyelj, ha bocsánatot akarsz kérni, amiért felakasztottál, megteheted. Na végre, hogy rám nézel. Min töröd a fejed?
- Pff… Na majd holnap…
Mit holnap? Holnap bocsánatot kérsz? Már várom!

Kapcs. Sötétség.

...

Kapcs. Világosság.

Na, hát még nincs holnap… Előbbre hozod a bocsánatkérést? Mi az a szádban? Valami fehér… hé, ember! Ég a kezed! Ja, csak ilyen lazán? Mit számít, mi? Inkább közel hajolsz hozzá, a fejed úgyis fázik… ja nem. Meggyújtottad azt a fehér dolgot. Figyelj, ez ilyen lángos artista mutatványnak kevés volt, de bocsánatkérésnek is… Pff… mi ez? Mi ez a füst? Ember, ez belőled jön? Akkor az átkaim hatásosak voltak? Kezdek félni magamtól… pff… legalább ne rám fújd!
- Hülye vagy, András…
Mi? Na várjuk csak. Múltkor nem nekem Andiztál, pedig úgy fogalmaztál… Most ugye nem nekem Andrásoztál? És vidd innen azt a füstölgő akármint, ha megkérhetlek!
- Igen, hülye vagyok…
Áhhá! Szóval Te vagy András. Jó tudni. És igen, hülye vagy! Na, azért ne süsd le a fejed, hallod? Nem kell ennyire magadra venni… vagyis veheted magadra is, csak ne a fejedet süsd le, hanem inkább szedj le innen…
- Majd holnap…
Mi? Ezt ígéred? Add írásban! Na jó, nem kell, de szavadon foglak! Holnap, érted? Holnap várlak itt, ugyanekkor és leszedsz! Ne feledd, Te mondtad! Viszlát

Kapcs. Sötétség.

5.

Kapcs. Világosság.

Feltételezem, reggel van. Ember, az ábrázatod, az eddigieknél is rosszabb… Nem aludtál? Na mindegy, nem mintha érdekelne. Nem akarok kukacoskodni, de van mára egy ígérted… emlékszel? Ma délután, leszedsz innen!

…

Kapcs. Sötétség.

...

Kapcs. Világosság.

Na-na-na-na… mi ez a rohanás? Berohansz, majd ki… Már megint ki vagy öltözve? Hova készülsz ilyenkor? Tudod ugye? Le kell szedned. Akár most is…
- „tütü-tütü-tütü-tütü…”
Igen, dúdolj megint. Mit kapkodsz? Most meg mit nézel? Kivételesen semmi rosszat sem mondtam. Mondjuk megjegyzendő, hogy a körülményekhez képest, eddig sem mondtam rosszat. Azt hiszem természetesnek vehetőek az indulataim. Hiszen mégis ki viselné kitörő örömmel, hogy felakasztják?
- Mitől ilyen koszos?
Ezt rám érted? Talán azért, mert leköptél… de ne is foglalkozz vele. Milyen flakon az? Mi? Belefújod a rongyba… mégis mire készülsz? Pff… hé, pff.. HÉ! Pff… blee… pff… VIDD INNEN! Pff… MI EZ? Pff… VIDD A KÉPEMBŐL, TE KURAFI! Pff… AZTAT MONDTAM, HOGY TÜNÉS!... BLEE! Védje. Szejencséd van. Má’ maj’nem begojombútam! Akkor neked véged! Pfúú! Mi van rája írva? Mi? Mutasd má’ ide! Üvegtisztító? Hülye vagy Te? Ezzel miért kentél be? Idióta! Mi az ott, sájgával? Alkohollal? Az meg mi? Mitő nem ézem magamm túl jó? Miattad van, Te nyavalyás!
- Na, így már jó!
Jó a te tudod mid! Nem jó! Nem! Most meg hova mész? Ne idegesíts fel, mert utánad megyek! Fuss csak, Te… mihaszna! Kapcsold le azt a rohadt villanyt!

Kapcs. Sötétség.

...

Kapcs. Világosság.

- Ide?
Hova? Ki az? Ez a hang ismeretlen… miért nem jön be, ha már fényt csinált?
- Igen, ott találod.
Kit? Engem? Mit akarnak? Ne bántsanak! Nem csináltam semmit!
- Köszi…
Szívesen. Mit? Húú apám. Kit látnak szemeim? Hát Te csinosabb vagy, mit az a majom. Hogy hívnak, szívi?
Te sem vagy valami beszédes, ahogy elnézem. Te is a kezeid mosod? A másik is így kezdte. Hogy-hogy Te jöttél most? Késő van már a meglepetésekhez… Jut eszembe, az a másik megígért valamit! Küld csak be, hagy beszéljek vele! Úgy érzem, ki kell vernem pár fogat ma este… De mindegy… Koncentráljunk csak a jelenre. Megmostad a kezeidet. Szépen meg is törölted őket. Most pedig engem nézel. Hmm… zavarba fogok jönni, már érzem. Figyelj, ha valamit mondani szeretnél, akkor csak mondd, de némán nézni a másikat, nincs sok értelme. Beszélek Én, ha kell… Megszoktam már az idióta mellett a hallgatóságot, de azért a mi kapcsolatunk, ne merüljön ki ennyiben szerintem… gondoltam, ha már eljöttél, hogy ennyire megnézz engem. No, mit szólsz?
Szóval semmit. Szerintem kezet foghatsz a másikkal. Felteszem, ismered. Illegesd is magad, úgy van. Figyelj, ha csak fel akarod hívni a figyelmemet, hogy itt vagyok egyedül, akkor kösz, de nem kell. Tudok róla… Oldalra is fordulsz, rendben… bár nem értem. MIT AKARSZ? Te sem vagy kevésbé idegesítő, mit a másik. Mi? Mit tapizod a melleid? Azt hitted elhagytad őket? Kislány, neked sincs sok eszed, azt azért még megjegyezném. Esküszöm, kellene egy noteszt szereznem. Annyi idiotizmust, mint amennyit tőletek láttam, ezen rövid idő alatt, nem lehet egyszerre megjegyezni. Fel kellene írni valahová.
Erre kimegy…

…

- Dehogy is, csak kezet mosok…
Na, ez ismerős hang. Most felkészülök a verésre. Tartozol nekem, remélem emlékszel!
- … és, jól szórakoztál?
Igen, mondhatjuk. Terveztem a halálod! Még nem véglegesítettem. Szerinted melyik legyen? Egyszerűen üsselek amíg mozogsz, vagy vigyek bele egy kis tüzet is?
- Nagyon! Jó sokat nevettünk! Már majdnem kiraktak minket!
Kisanyám! Miért szólsz bele a vitánkba? Mi közöd hozzá? Tényleg, öreg! Előbb bejött ez a luvnya, és itt illegette magát! Fogadjunk, hogy Te küldted!
- Áh… annyira rosszak, azért nem voltunk!
De igen, szerintem nem csak voltatok, hanem vagytok is! Tűzre valóak mind a ketten, ahogy elnézem!
- Hmm… mondjunk Én lehet, hogy nem…
De kislány, téged dobnálak elsőként! Ahogy látom a másikat nem is kell majd dobnom, majd ugrik magától…
- Miért, és én?
Most mondtam! Süket vagy? Te majd ugrassz magadtól! Elkéne már egy hallókészülék…
- Hááát…
- Na várj csak!
Hé, hova rohantok? Idióták! A villannyal mi lesz? Mi? Hé! Nem hallotok? A két nem normális! Hol vagytok?

…

Tessék… Még most sem jöttek vissza. Még most is világos van. Mi lesz így velem? Ezentúl ez mindig így lesz? ÚRISTEN! Mit mondtam? Ezt tényleg Én mondtam? Csak akkor mond ilyet valaki, ha egy megszokott dolog változik! Nem lehet, hogy hozzászoktam a lógáshoz! Nincs az az Isten!

…

Kezdek unatkozni. Lekapcsolhatná valaki a villanyt! Mindegy… ne is foglalkozzatok velem. Remekül el tudok lenni Én egyedül is! Bizony! Majd jól meglepődtök, hogy milyen jól el vagyok!

…

Nem értem, hogy miért vagyok Én ide felakasztva… tényleg… elképzelésem sincs. Először feleszméltem valami szörnyű helyen, ahol megkínoztak. Annak sem láttam igazából értelmét. Mit tettem, hogy engem kínozni kelljen? Talán pusztán hóbortból csinálják? Mily kegyetlenné nőtte ki magát ez a világ? Vagy talán sosem volt barátságosabb? Miért is nem végeznek velem, rögtön az elején? Miért kell végig zongorázni ezt az egész kínszenvedést? Főként annak tudatában, hogy semmit sem csináltam! Vélhetőleg csak az útban vagyok… vagy tudom is Én!
Most meg? Egy idióta vágja a fejeket előttem, és egész álló nap felakasztva csüngök… kell ez bárkinek is? Komolyan, nem hiszem el! De ami tragikusabb, hogy el sem mondják, hogy miért! Mi az oka? Sőt! Semmit sem mondanak! Csak néznek bambán, de ha megkérdezem, hogy akkor most mi is a helyzet, akkor vagy nem válaszolnak, vagy félrebeszélnek! Komolyan! Miért kell úgy tenni, mintha nem is hallanának? Nem értem… mennyi jóindulat szorulhatott egy ilyen emberbe? Semmi? Vagy van a semminél kevesebb?

…

Ez még mindig nem fér a fejembe… Nem csak, hogy kegyetlenek, de profinak is tűnnek. Mondok Én nekik mindent, mit csak egy ilyen helyzetben lehet, de nem hogy nem válaszolnak, rezzenéstelen arccal tűrik a sértegetéseket, megjegyzéseket. Miből vannak ezek összerakva? Könyörögtem már nekik, szidalmaztam is őket, kompromisszumot is szerettem volna kötni velük, s végül fenyegetőztem. Mégis hogyan reagálnak? Sehogy! Nem értem Én ezt…

…

Komolyan, mintha itt sem lennék! Áh! Nem idegesítem magam!

…

- Hoppá! Felkapcsolva hagytam a lámpát…
Végre már! Mit műveltetek eddig? Mi történt veled, öreg? Kicsit szét vagy esve! Már kezd elegem lenni ebből! Legalább valami társaságot hagynál itt nekem, ha már felkapcsolva hagyod a villanyt! Most meg mit mosolyogsz? Nem volt ez annyira vicces? Ha-ha… Hú, de jót nevettünk! Tiszta ideges vagyok már!
- Hmm… főzök egy kávét, azt hiszem…
De jó egyeseknek! Jó! Ennyi volt! Betelt a pohár! Ki nem állhatlak, Te birkaképű idióta! Tőlem aztán ne várj többé egy árva szót sem!

…

Kapcs. Sötétség.

6.

Ehh… körforgás… csak ennyi. Semmit több. Reggel bejön, pancsol. Délután bejön, pancsol. Este bejön, pancsol. Már beszélni se nagyon beszélünk. Nem mintha eddig beszélgettünk volna, de most még annyi sem hangzik el, mint egykor. Már hónapok óta itt rostokolok. Igazán történhetne már valami. Vagy legalább könyörgöm… Öljetek meg! Ez a fene tehetetlenség! Kínoz! A halálba kínoz! De épphogy csak! Már önkívületi állapotba sodor, már érzem a halál csókját, de aztán mégsem jön! Nem akar jönni! Megtorpan, és NEVET! NEVET A NYAVAJÁS!
Néha azért akad egy kis változatosság. Néha megjelenik a luvnya. Úgy hívják, hogy Andi. Ez már kiderült. Meg azért néha el lehet csípni egy-két szösszenetet kintről. Nem hozzám beszélnek. Rám se bagóznak… csak az ajtón túlról hallom egy-két szavukat. Ez a jó ember, valami irodában dolgozik, a kancával egyetemben. Adminisztrálnak, vagy hogy mondják… nem is érdekel. Csak azért mondom, mert hát mi egyebet mondjak? Nagyon boldognak tűnnek. Szórakoznak, viccelődnek. Felhőtlen életük van, azt meg kell hagyni. Velem persze nem foglalkoznak, de hát ez eddig is így volt… Az lesz csak az igazán kegyetlen, amikor összecuccolnak. Remélem, hogy Én nem megyek velük, illetve azt is remélem, hogy nem ide jönnek. Az hiányzik nekem, hogy egyszerre boldogítson mind a kettő, a látványával… néha-néha még elmegy, de ha állandóan itt lennének… nem is tudom. Nem lenne jó…

...

Kapcs. Villágosság.

Na már megint kezdődik…
- Nézd csak!
- Mit?
- Látod, hogy milyen aranyos?
Khm… Mi? Ezt úgy mondtad, hogy közben rám mutatsz. Miért néztek mind a ketten? Aranyos vagyok? Mi? Miért mondjátok ezt? Mi? Ne csináljátok már… hagyjatok…
- Aranyos?
- Aha…
Az első kedves szavak, amelyeket hozzám intéztek… el sem hiszem, komolyan mondom… ugye Ti most nem csak játszotok velem… babusgattok, majd újra elkezditek a hülyeségeiteket!
- Nem is aranyos…
Hé kisanyám! Ha nem tetszik valami, akkor húzz innen! Végre mondott valami rendeset az ürge! Ezt is megértem! Ne szólj bele! Jó?
- Dehogy nem!
Úgy van, Te meg röhögj a hülye fejeddel. Mit ölelgeted? Most szólt be nekem! Legalább állj ki mellettem valamennyire! Különben is, mit szórakoztok velem?
- Áh, csak egy mamlasz!
Mi? Te most mamlasznak hívtál? Oké leányom, átvetted az első helyet az „akiket meg kell ölnöm” listámon. Megelőzted az ürgét! Tényleg nem hittem volna, hogy egyszer bárki is megelőzi a történtek után, de neked sikerült! Gratulálok!
- Dehogy is! A tükör nem hazudik!
Tük… mi? Hogy jön ide a tükör? Milyen tükör?
- Dehogy nem! Nézd, ott a tükörben melletted, tényleg van valaki, aki aranyos!
HÉ! NE NYOMD AZ UJJAD A KÉPEMBE! MILYET ISTENVERTE TÜKÖRRŐL BESZÉLTEK TI?
- Nee, tévedésben élsz!
- Jól van! Ezért majd beárullak!
Milyen tükör? Teljesen megbolondultatok? Vagy csak engem akartok megőrjíteni?
- Tényleg, mikor jönnek?
- Kettőkor!
Fanatikus tükörmániások! Tünés!

Kapcs. Sötétség.

…

Kapcs. Világosság.

- Nagyon szép! Itt van a mosdó?
Gyertek csak! Előbb még nem idegesítettetek fel eléggé, tegyetek rá még egy lapáttal!
- Igen, ott van.
Itt az én kis barátom… nocsak, ki ez a fószer veled? Mit nézelődik?
- Hmm… nem kicsi?
Áhh… a haverod mindjárt rávágja, hogy egy magamfajtának éppen elég nagy, hogy itt raboskodjon… Nem kell fennakadni ilyen kis apróságokon. Most meg mit nézel? Mit mosolyogsz? Mi tetszik ennyire, öreg?
- Egyáltalán nem. Pont megfelelő.
- Na jó, hát szép házat vettél…
- Köszi apu!
Apu? Ez az apád? Tessék. Az egész famíliát hozd ide, hagy idegesítsenek azok is.

Kapcs. Sötétség.

…

Kapcs. Világosság.

- Mindjárt jövök, egy pillanat…

…

- Tudod, ez valójában a rendeltetésed.
Mi? Öreg! Már tudom, hogy a fiad honnan örökölte az idegesítő stílusát. Te is kezded.
- Ne haragudj… Sejtem, hogy milyen rossz ott fent.
Ezt most jól hallottam? Egy értelmes és korrekt válasz. Végre! El sem hiszem!
- Tudom nehéz…
Igen az! De most köszönöm! Végre egy ember, aki rendesen válaszol! Erre vártam már mióta! A fene megevett!
- Nem rosszindulatból nem válaszolnak. Szimplán csak nem hallanak.
Nem hallanak? Mégis hogy érted? De hát folyton piszkálnak! Ráadásul sokszor a mondandómnak megfelelően reagálnak!
- Rosszul fogalmaztam. Jelenleg még csak tudat alatt hallanak. Tehát ha mondasz valamint, akkor Ők tudat alatt azért feldolgozzák, és ha reagálnak is rá, azt nem tudatosan teszik. Nem is tudják, hogy reagálnak valamire.
És Te mégis, miért hallasz akkor?
- A saját otthonomban, a saját tükröm előtt, sokat beszéltem… gyakorlatilag gyóntam magamnak. Aztán egyszer csak kialakult. Nekem is nagyon furcsa volt elsőre, de ma már bármely tükör esetében el tudom ezt érni. Jó persze a nyílt utcán nem beszélgetek a visszapillantó tükrökkel, de ha lehetőségem adódik, akkor lelket öntök társaidba.
Tükrök-tükrök! Már Te is ezzel jössz! Fogadjunk, összebeszéltetek! Mi ez az idióta tükrözés? Te is csak idegesíteni akarsz!
- Nyugalom… nem akartalak felidegesíteni. Tehát Te még nem tudod. Te egy tükör vagy. Egy olyan eszköz, amelyben visszatükröződik minden. És egy olyan eszköz, amelyben egy lélek van. A tulajdonosának a lelke.
Mégis miről beszélsz?
- Ez az igazság.
Nem hiszem el!
- Pedig így van.
…
- Tudom, nem könnyű. De hozzá fogsz szokni, hidd el. Amint megismered a fiamat, meg kitanulod, hogy hogyan kommunikálj vele, egyre inkább belejössz majd, és elfogadod.
…
- Sajnálom, de tudnod kellett.
Menj innen…
- Ám legyen.

Kapcs. Sötétség.

7.

Tehát Én egy tükör lennék? De miért? Miért kellett ennek születnem? Akkor már nincs menekvés? Nincs élet? Nincs szabadság? Örökké ezt a bárgyúképű jóembert kell pátyolgatnom? Pocsék egy dolog, ha ez igaz…

…

Kapcs. Világosság.

- „ásít”
Na itt is van az Én birkám… Jó reggelt…

...

Szerintem teszteljük is a rendszert. Légy öngyilkos!

…

Hát ez nem sikerült…

…

- Drágám! Elfogyott a fogkrém… Majd ha mész boltba, veszel?
2-es számú teszt! Fojtsd meg a nőt!
- Persze!
- Köszi…
Hát ez sem sikerült…

…

Komolyan, most mi értelme volt annak, amit az öreg mondott? Semmi hatás, pedig már két utasítást is adtam…

…

- Ajj… elfelejtettem odatenni a kávét…
Majd később odateszed! Most gondolkodom, hogy hogyan teszteljelek!
- Mindegy, majd később odateszem, előbb befejezem a cigit…
Öhm…

…

Ezt most Én értem el? Elég kétséges… Nem tesztnek szántam…

…

Kapcs. Sötétség.

…

Kapcs. Világosság.

Na most itt a nő. Majd Őt befolyásolom.

…

Lássuk csak… Kezdjük valami könnyebb feladattal. Ugrálj!

…

Kudarc. Akkor mondjuk fejeld le a falat! Hé! Nem azt mondtam, hogy menj ki! Hé!

Kapcs. Sötétség.

8.

A héten egyszer sem sikerült önártalomra sarkallnom egyiket sem. Lehet, hogy csak az öreg volt GYP-s… Vagy csak szórakoznak megint, és most jót röhögnek kint, hogy Én itt parancsolgatok nekik… Én… Egy tükör…

…

Kapcs. Világosság.

- Gyorsan-gyorsan! Menj.
- Oké…
Na mi ez, egy új hang? Az egyik a nő, Őt már felismerem, de ki a másik?

…

Hoppá. Haver, Te ki vagy? Eddig még nem láttalak itt. És hol van az eddigi ürge? Most Te fogsz idegesíteni?
- Gyerünk már…
Na, erre bejön a nő is. Mit ölelgeted itt ezt a jóembert?
- Te sem akarhatod, hogy baj legyen…
Milyen baj, kislány? Hé! Mit csókolgatod ezt az ürgét? Mekkora egy lotyó vagy Te! Már pár hónap után megcsalod a másik legényt, ráadásul az Ő házában? Eszem megáll… Bár mit is érdekel engem? Eleget kínzott már az Én kis barátom, tehát akár bíztathatnálak is. Menjetek is! Na pááá!

Kapcs. Sötétség.

…

Kapcs. Világosság.

Itt is az Én barátom! Hé Bandi! Elmeséljek valamint!
- Sziaa!
Megjött a mi kis álszent lánykánk. Hé Haver! Tudtad hogy…
- Milyen napod volt, drágám?
Leányom… Ne szakíts félbe, mert megjárod… Épp azt készülök elmesélni a barátunknak, hogy mit műveltél ma délelőtt, amíg Ő dolgozott.
- Hát fogjuk rá. Na, és Te? Jó kislány voltál?
Haver, Én nem puszilgatnám… Ki tudja, hogy mit vett a szájába nem rég… Én nem láttam mosakodni, pedig azt észrevettem volna…
- Persze, hogy az…
Persze mi… hát Én erre nem vennék mérget. Azért szép kis képmutató cafka vagy Te, hallod-e?
- Biztooos?
Biztos, hogy nem! Na jó, nem köntörfalazok. Megcsalt. Ma. Délelőtt. Egy másik palival. Bocs, hogy tőlem kell ezt megtudnod…
- Mondom, na!
Kár már erőltetni kislány… most mondtam el neki. Tudod engem állítólag tudat alatt hall.
- Akkor jó…
Vagy nem…
- Na menjünk…
Állj! Nem is hall! MEGCSALT! Nem hallod? Hahó!

Kapcs. Sötétség.

9.

Kapcs. Világosság.

- Tisztelt hölgyeim és uraim! Köszöntöm önöket az idei fesztiválunkon, amelyet immár 3. éve rendez meg a vállalatunk.
Neked meg mi bajod van, öreg? Ezt miért mondod nekem?
- Remélem, hogy kellemesen fogják majd magukat érezni! Megragadnám az alkalmat, hogy…
Neked elment az eszed! Mit magyarázol itt nekem össze-vissza? Jól vagy? Mi az a papír a kezedben? Egyáltalán mi ez az egész?
- …hogy bemutassam azt, aki…
Na jó, ha csak idegesíteni akarsz, akkor már megtetted, úgyhogy abbahagyhatod. Elegem van ebből a borzalmas szövegből…
- Ehh… Így talán nem a legjobb…
Hát nagyon nem. Talán abba is hagyhatnád…
- Vissza kellene mondanom a felkérést?
Kért téged a halál! Jöttél Te magadtól…
- Nem tudom…
Én tudom, ne aggódj…
- Mit tegyek?
Hagyj békén! Végre, hogy elmész…

Kapcs. Sötétség.

…

Kapcs. Világosság.

Ne! Már megint visszajön! Remélem most nem megint idegesíteni akar. Ajj… Nála van a papír!
- Tisztelt hölgyeim és uraim! Köszöntöm önöket az idei fesztiválunkon…
NEE!!
- Ajj… nem jó.
Nagyon nem!
- Nincs elég karizmám…
Mihez? Ahhoz, hogy idegesíts? Nem akarlak bíztatni, de elárulom, hogy sikerült.
- Hogy kéne mondanom.
Sehogy…
- Nem adhatom fel…
Akkor nekem végem…
- Akkor nekem végem…
Ki tart fegyvert a fejedhez, hogy márpedig a halálba kell idegesítened engem?
- A főnököm bízik bennem…
A főnököd? Tehát megbízásból vagy köcsög? Ki a főnököd?
- Talán ha…
Talán mi? Azt mond el, hogy ki a főnököd! Meg kell ölnöm! Most meg hova mész? Villany!?

…

Erre itt hagy. És megint fent hagyja a villanyt. Elegem van ebből az alakból. Folyton csak piszkál. Bár mintha az eddigi beszélgetésem már mások lennének… nem tudom… lehet kezdek megzakkanni.

…

Visszatért… Már megint ki öltöztél? Minek? Most komolyan. Nem kell kiöltözni, hogy megőrjíts. Megy az anélkül is…
- Tisztelt hölgyeim és uraim! Köszöntöm önöket az idei fesztiválunkon, amelyet immár 3. éve rendez meg a vállalatunk.
Mindegy. Kezdek immúnis lenni erre. Találj ki valami újat…
- Új szöveg kellene?
Jajj neem! Csak úgy mondtam! Nem gondoltam komolyan!
- Komolyan nem tudom…
Nem kell új szöveg!
- Áhh… jó ez…
Nem jó, de bőven elég.
- Vagy mégsem?
De-de… hidd el…

Csingiling
Mi ez a zene?
- Hmm… jött egy SMS Andinak… Itthon felejtette volna a telefonját?
Esemes? Mi van? Az mi az? Esemes. Beteg vagy? Milyen nyelven beszélsz? Hova mész? Már megint felkapcsolva hagyta a lámpát.

…

- Mi ez…
No mi van? Mi az a bigyó a kezedben? Az az esemes? Mit csinálsz az esemessel? Mit nézed annyira?
- „…nagyon élveztem az akkori románcot és szeretném, ha lenne folytatás…”
Ezt most miért mondod nekem? Jut eszembe a románcról, múltkor nem esett le neked, amit akkor mondtam. Megcsalt a nőd!
- „…csók!”
Khm… az is volt. Szemtanúja voltam.
- Megcsalna?
Épp ezt mondom…
- Biztos téves.
Micsoda? A szemem? Öreg, azért ennyire ne nézz már le…
- Nem hiszem el…
Kénytelen vagy. Ez az igazság.
- NEM LEHET IGAZ!!
Bocs, hogy így kell megtudnod.
- A BÜDÖS ROHADT ÉLETBE! A RIBANC!
Nyugi van. Hova mész? Ne csapkodd az ajtót!

Kapcs. Sötétség.

…

Kapcs. Világosság.

Valaki jön… Mi ez a lárma?
- Te elolvasod az SMS-eimet?
Ez a nő! Jön a balhé! Végre nem Én kapok!
- Itthon hagytad a telefont! Gondoltam valami fontos, és hogy ne legyen gond, átvettem, majd írtam volna, hogy most nem vagy elérhető! De ez lényegtelen, basszus! MIKOR?
- NE KIABÁLJ!
Ez már küzdelem a javából! Komolyan, box mikor lesz?
- Még hogy ne kiabáljak! A saját lakásom! Azt kérdeztem, hogy mikor?!
Üss, üss, üss, üss, üss…
- Nem mindegy?!
- ARGH!!
Én megmondom. 6 nappal ezelőtt.
- Na jó! Akkor pakolhatsz, aztán tűnj a lakásomból!
- Nem is terveztem mást…
- Most azonnal!
Semmi vér? Elszomorító…
- Jól van…

Kapcs. Sötétség.

…

Kapcs. Világosság.

Hát visszatértél? Ki tetted a szűrét?
- Ribanc…
Hát az… Ne szomorkodj, majd jön másik. Fogok Én még két embertől szenvedni egyszerre, úgy érzem.
- Ehh…
Nagyon mérgesnek látszol… Ennyire szeretted?
- Pedig szerettem.
Sajnálom. Ne szomorkodj.
- Áhh… mindegy.
Persze hogy az. Majd jön másik. Majd Én figyelek, hogy ne történjen baj, oké-zsoké?
- Ehh…
Nem is tudom, hogy miért vigasztallak, de mindegy is… most elég rossz a kedved… majd talán viszonzod. Aludj jól!

Kapcs. Sötétség.

10.

Kapcs. Világosság.

Hát jó reggelt. Kiheverted? Ahogy látom, nem…

…

Aztán, hogyan tovább?
- Ehh…
Nos?
- Készülnöm kéne?
Mire? Utána mész, és bosszúból megölöd?
- Nincs kedvem…
Ugyan, Én bízom benned… legalább lecsuknak, és békét hagysz nekem.
- Ehh…
Gyújts csak rá. Adhatnál nekem is.
- Pff…
Nem a füstre gondoltam!
- Visszamondom az előadást…
Milyen előadást?
- Nem tudok készülni…
Mire?
- Bár akkor kirúghatnak…
Honnan? Miről beszélsz egyébként?
- Bár talán jobb is lenne. Ott csak azzal a ribanccal találkoznék.
Ha visszamondanád az előadást, akkor kirúgnának onnan, ahol találkozhatsz a ribanccal. Tehát a munkahelyed! Jaaa! Leesett!

Csingiling.
Már megint ez a hang? Ez múltkor sem jelentett jót.
- Csörög a telefon…
Csörög a valami… oké.

…

Már megint idehozod az esemest? Miért tartod a fejedhez?
- Igen?
Mi?
- Mondjad Robi.
Robi? Én nem vagyok Robi…
- Értem. Igazából jó is, mert most nem tudnám megtartani az előadást. Kinek adod?
Nagyon nem vágom, hogy miről beszélsz. Eddigi legértelmetlenebb mondataidat hallom.
- Honnan tudsz Te a szakításról? Nem is mondtam.
Itt zajlott előttem, már bocs. Jó hogy tudok róla.
- Mi?
Bizony, ha nem tudnád.
- Veled…
Közöm nem volt hozzá…
- Te rohadék, és csak ezért kaptam a lehetőséget?
Hé-hé-hé… ne sértegess… most kedves vagyok veled, ha nem vennéd észre…
- ELMÉSZ A FENÉBE TE ROHADÉK!
Na idefigyelj, most már fogjál vissza az arcodból Te idióta! Megint idegesíteni akarsz? Mit kiabálsz?
- NEM ÉRDEKEL!
Mi nem érdekel? Megőrültél?
- KABBE!
Kabbe Te! Köcsög! Idióta!
- ARGH!
Mit idegeskedsz? Komolyan hülye vagy…
- NEM HISZEM EL…
De higgy nekem… az vagy. Komplett idióta! Egy marha! Idejössz sértegetni, és még neked áll feljebb! Folyamatosan idegesítesz, felakasztasz, meg leköpsz, meg tudom is már Én, hogy mit tettél még velem! Hülye vagy, és ki nem állhatlak!
- ARGH!!
Mi? Ne! Ne üss!

…

Valami reccsent…

Véremmel írják fiaim és unokáim eme sorokat. Ennyi volt hát, a nagybecsű lét? Láttam mindent, mit csak lehetett? Fenéket. Négy fal között bezártan, semmit sem láttam. Csak a Te arcodat, aki most a gyilkosom volt… csak erre emlékszem. De annak minden szegletére. Örömére, bánatára, haragjára…

Örök sötétség támad.

Ég veled, Te színes, szép világ! Ó, lényemnek valós párja!

Apropó! Tudja valaki, hogy az erdőkbe miért nem tesznek tükröt?
- Hát azért, mert akkor az ember látná, hogy hova nem illik többé…